Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem ismertél, Én sem ismertelek,
A sors keze mégis összehozott minket,
Találkozásunk véletlen volt csupán,
Egy gyönyörű nyári éjszakán.


Akkor még nem tudtam mi a szerelem,
S a szomorúságot csak hírből ismertem.
Most már tudom mi a bánat,
Álmatlan éjszakán zokogni utánad!



Úgy szeretnék Veled lenni
Két szemedbe elmerülni.
Szíved mélyére rejtőzni
Meleg testedhez férkőzni

Úgy szeretnék hozzád bújni,
Két karodban elolvadni
Lelked mélyére költözni
Szerelemmel elhalmozni




Egy csodálatos találkozás…

Csak figyeltük egymást fél éjszakán át,
Aztán csendben, halkan, kinyílt a „virág”.
Nem kellettek a szavak, mosoly volt a válasz,
Csendben átölelve ringattál, mint a szél a nádat…

Miénk volt a hajnal, tündöklő fényével,
Eltűnő csillagokkal, a nap felkeltével…
Soha ne tilts! Se magadnak, se másnak
A tiszta érzelmek nem ismernek határt.


Hömpölyögnek végig az egész világon,
Gondolatban átkelnek minden óceánon.
Nem kellenek hidak, nincs olyan magas hegy
Min át ne kelne az őszinte szerelem.




„A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe.
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.


A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk.
S e szeretetben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk.”

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lád

(noémi, 2010.12.21 08:56)

nagyon jók ezek a versek én is szoktam verseket irnim és most a legtöbbet mert szerelmes vagyok!

szerelem

(angelika, 2010.10.14 20:43)

nagyon szépek és érzelem felkeltőek.
ha osztályoznám akkor csilagos ötös!!!!!!!!!!


« előző

1 | 2 | 3